Az ARM processzor architektúrában a 26 bit az eredeti ARM processzorok egyik tervezési sajátosságára vonatkozik, mikor is a programszámláló (PC) és az állapotregiszter (PSR, processor status register) egyetlen regiszterbe van összevonva, ill. a kettő egyetlen 32 bites processzor-regisztert alkot, az R15-öst; amelyben az állapotbitek a felső 4 és az alsó 2 bitet foglalják el, a programszámláló pedig a maradék 26 bitet használja.
Az ARM2 processzor tervezésekor a címmezőt egyszerűen 26 bitesnek választották, ami 64 MiB memória címzését teszi lehetővé. A programszámlálónak a memóriában lévő utasításokat kell címeznie, ezért ennek mérete is szükségszerűen 26 bit. Azonban az eredeti ARM architektúrában az utasítások mérete rögzített 32 bit, azaz 4 bájt, és az utasításoknak szükségszerűen a négybájtos szóhatárra igazítva kell a memóriában elhelyezkedniük, ezért az utasítások címzésekor a programszámláló alsó 2 bitje mindig nulla. Ezt kihasználva a tervezők úgy döntöttek, hogy erre a két bitnyi helyre a processzor üzemmódbitjeit helyezik el, amely négy értéket kódolhat, azaz négy üzemmód jelzésére alkalmas. A négy üzemmód a USR26, SVC26, IRQ26, FIQ26 jelű, ellentétben a modern ARM processzorok 32 üzemmódjával (5 bit), amelyet már a programszámlálótól elkülönített programállapotszóban tárolnak az újabb ARM architektúrákban.
Ez a kialakítás hatékonyabb programvégrehajtást tett lehetővé, mivel a programszámláló és az állapotbitek egyetlen művelettel elmenthető vagy visszatölthető, ami gyorsabb szubrutinhívásokat és a megszakításokra való gyorsabb reagálást eredményezett a tradicionális kialakításokkal ellentétben, amelyekben két regiszter tartalmát kell elmenteni a szubrutinhívások esetén.